Ezek a szívritmuszavar rizikófaktorai

Melyek a szívritmuszavar fő kockázati tényezői?

Szív- érrendszeri betegségek

Bizonyos szív-érrendszeri betegségek, mint például a magasvérnyomás betegség rizikófaktorai a pitvarfibrillációnak, ami a szívritmuszavar egyik típusa. Az erek megvastagodása, a lerakódott plakkok szintén hozzájárulnak a túl lassú (bradycardia) és a túl gyors szívveréshez (tachycardia), mivel hatással vannak a szív elektromos működésére. 

Életkor

A szívritmuszavarok rizikója az életkor előre haladtával növekszik.

Veleszületett állapotok

Bizonyos veleszületett állapotok hajlamossá tehetik a személyt a ritmuszavarra. Például egy olyan „hiba”, amely befolyásolja a szív elektromos tevékenységét, bradycardiához vezethet, míg az extra ingerületvezető utak valószínűsíthetik a tachycardia megjelenését.

Kémiai anyagok

Bizonyos kémiai ágensek, mint a kálium, a magnézium és a kalcium alapvető fontosságúak a szív normál működéséhez. Amikor viszont a szintjük túl magasra emelkedik vagy alacsonyra süllyed, ez akár szívritmuszavarhoz is vezethet. A függőséget okozó szerek, mint alkohol, cigaretta, drogok szintén provokálhatnak ritmusproblémákat, és egyes szív-érrendszeri betegséget célzó gyógyszereknek is lehet ilyen mellékhatása.

Életmód tényezők

A magas vérnyomás és koleszterinszint, a túlsúly, az egészségtelen étrend, a dohányzás (még passzív formában is), a mozgásszegény életmód, a rendszeres alkoholfogyasztás mind komoly rizikófaktorai a ritmuszavaroknak is.

A leggyakoribb ritmuszavar, a pitvarfibrilláció rizikófaktorai

Amennyiben a gyors szívverés (tachycardia) a szív pitvaraiban jelentkezik, számos ritmuszavar típus jelentkezhet, amelyek közül a leggyakoribb a pitvarfibrilláció. Ez szabálytalan és gyenge szívverést eredményez, amely lehet gyors, de akár lassú is. Legsúlyosabb, és sajnos gyakori következménye a stroke. A pitvarfibrilláció kialakulását gyengeség, fáradtság, szédülés, esetleg eszméletvesztés, légszomj, mellkasi fájdalom, szorongás, félelemérzet kísérheti. Leggyakoribb rizikófaktorai:

• egyes szívbetegségek,
• korábbi szívinfarktus, meglévő szívelégtelenség,
• szívműtétek,
• egyes tüdőbetegségek,
• magas vérnyomás,
• cukorbetegség,
• alvási apnoé,
• dohányzás, stimuláló hatású anyagok használata,
• családi öröklődés.

A kivizsgálásnál sokszor 48 vagy akár még hosszabb EKG-ra van szükség

- Amikor szívritmuszavarra utaló panaszokkal érkezik egy beteg, nagyon fontos az alapos kikérdezés, ki kell deríteni például mióta állnak fenn a panaszok, van-e ismert szívbetegség a háttérben, milyen gyógyszereket szed az illető, milyen aktív életet él, és milyen hatással vannak a panaszai a mindennapjaira. Az így nyert információk alapján döntjük el, milyen eszközös vizsgálatra van szükség a pontos diagnózishoz – ismerteti dr. Müller Gábor, a KardioKözpont kardiológusa. – Szükség lehet többek közt terheléses EKG-ra, szívultrahangra, különböző laborvizsgálatokra és természetesen nyugalmi EKG-ra is. Ez utóbbiból is számtalan információt nyerhetünk, de ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan működik a szív egy-egy hosszabb időszakban, a hétköznapi tevékenységek során, elrendelhetünk 24 órás, sőt akár 7 napig tartó monitorozást is egy hordozható készülék, ún. Holter EKG segítségével.  A folyamatos monitorozás során olyan eltérések is láthatóvá válnak, amelyek csak bizonyos helyzetekben vagy napszakokban jelentkeznek. A 48 órás, vagy akár napokig tartó Holter EKG a ritkább szívritmuszavarok pontos diagnosztizálására, a gyógyszeres kezelés hatékonyságának ellenőrzésére, és a szívinfarktust követő időszak nyomon követésére is alkalmas. Amint sikerült beazonosítanunk a szívritmuszavar okát, megkezdődhet a célzott kezelés.

Forrás: KardioKözpont (www.kardiokozpont.hu)