Kamrafibrilláció, pitvarfibrilláció - melyik a veszélyesebb?

Kamrafibrilláció – azonnali segítség szükséges

Amikor elektromos zavar jelentkezik a szívben, ez súlyosan kaotikus működést is okozhat. Ez az ún. kamrafibrilláció, amely súlyos, életveszélyes állapot. Sokszor éppen a kamrafibrilláció áll a hirtelen szívhalál hátterében - bár más szívritmuszavarok is járhatnak ezzel a végeredménnyel. A kamrafibrilláció (ami igen ritka ritmuszavar) az esetek nagy részében valamilyen más kardiológiai betegség vagy állapot következtében alakul ki (pl. szívinfaktus). Ilyenkor a szív olyan gyorsan ver, hogy már nem tud vért pumpálni, a beteg komoly rosszullétet produkál, másodperceken belül eszméletét vesztheti. Nincs idő késlekedni, hirtelen keringésleállás esetén azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést, szerencsés esetben defibrillátorral, és természetesen azonnal mentőt kell hívni. Minden segítség nélkül eltelt perccel 10 százalékkal csökken az életben maradás esélye, 3-5 percen belül pedig megindul az agykárosodás.
Kamrafibrillációt túlélt betegeknél nagyon fontos a rendszeres kardiológiai kontroll, az elrendelt gyógyszerek szedése és életmód reformja a szív működésének hosszútávú rendezéséhez. Tehát sem a kardiológiai követés, sem az életmód orvoslása nem megkerülhető a későbbiekben.

Pitvarfibrilláció – az egyik leggyakoribb szívritmuszavar

Az egyik leggyakoribb, és a kamrafibrillációnál az esetek döntő többségében jóval kevésbé fenyegető szívritmuszavar a pitvarfibrilláció, amely szabálytalan szívverést eredményez. A páciens érezheti túl gyorsnak és lelassultnak is a szívverését, de mindenképpen a normálistól eltérőnek. A pitvarfibrilláció kialakulását gyengeség, fáradtság, szédülés, légszomj, mellkasi fájdalom, szorongás kísérheti, ritkábban eszméletvesztés is bekövetkezhet.
A felosztás szerint: lehet mindenféle  organikus elváltozás nélkül,  és lehet a szív strukturális elváltozásával járó (pl. szívbillentyű elégtelenség). Más felosztás szerint: folyamatosan, állandóan  fennálló pitvarfibrilláció, vagy időnként visszatérő. A pitvarfibrilláció veszélye kettős: a ritmusváltás kapcsán fellépő embólia, amely a tüdőbe vagy agyba jutva okoz maradandó károsodást vagy halált. A másik: a  tartósan " rendetlen " szívműködés  szívelégtelenséghez vezethet.
Bár a probléma sokszor csak átmenetileg jelentkezik, a kivizsgálás ebben az esetben is fontos, ugyanis nem mindig múlik el magától. Ráadásul a pitvarokban a fibrilláció hatására, a pangó vér miatt pedig akár vérrögök is keletkezhetnek, egy elszabaduló vérrög pedig elzáródást okozhat az agyban és más szervekben.Vagyis nem szabad legyinteni az enyhébb, átmeneti tünetekre sem, mindenképpen fontos a korai felismerés, hiszen vérhígító kezeléssel megakadályozható vérrögképződés kialakulása. Egyes esetekben a pitvarfibrilláció lehet teljesen tünetmentes és csak rutin kardiológiai vizsgálat esetén ismerik fel, ami nagyon fontos lépés, hiszen az embóliaveszély ilyenkor is fennáll. Kiemelt fontosságú a véralvadásgátló szedése és a rendszeres  kardiológiai ellenőrzés.

Hogyan vizsgáltathatjuk ki magunkat?

- A kivizsgálás első lépéseként pontosan fel kell térképezni a páciens panaszait és nagyon fontos megismerni az előzményeket is. Jó, ha a beteg végiggondolja, mióta állnak fenn a panaszai, van-e ismert szívbetegség nála vagy a felmenőinél, milyen gyógyszereket szed, milyen aktív életet él, illetve mennyire befolyásolja az adott állapot, a rosszullétek a mindennapi életét. Ezek az információk már nagyon komoly támpontot adnak, de természetesen számos eszközös vizsgálat is szükséges a pontos diagnózishoz, és a kezelési terv felállításához – hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont kardiológusa. - A nyugalmi EKG-n kívül szükség lehet terheléses EKG-ra, 24 órás Holter EKG-ra, szívultrahangra, célzott laborvizsgálatokra és esetleg további, például elektrofiziológiai vizsgálatokra. Amint sikerült beazonosítanunk a pitvarfibrilláció fennállását és okát, megkezdődhet a célzott kezelés. A kezelés során először a tromboembóliás kockázatot kell csökkentenünk véralvadásgátlókkal, ezután dönthetünk arról, reális cél lehet-e a szabályos szinuszritmus helyreállítása vagy csak a szívfrekvencia kordában tartására kell törekednünk. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés elrendelése és a személyre szabott életmód kialakítása, optimális esetben életmód orvoslás segítségével.

Forrás: KardioKözpont (www.kardiokozpont.hu)