Tart a terheléstől a terheléses EKG kapcsán? A kardiológus megnyugtatja

Miről informálnak a görbék a papíron?

Az EKG vizsgálat után a laikus csupán görbéket lát egy hosszú papíron: ez tulajdonképpen a szív elektromos tevékenységének ábrázolása. A nyugalmi EKG vizsgálat során vizsgálható többek közt a percenkénti szívverések száma, szabályossága, a szív ingerképzése, ingervezetése, károsodása, a kamrák falának vastagsága, a szívritmuszavarok. A nyugalmi EKG-t használják arra is, hogy meggyőződjenek a gyógyszerek hatásosságáról, esetleges mellékhatásairól. Ez a sokoldalú felhasználás indokolja tehát, hogy ezt a vizsgálatot a legtöbb kardiológiai kivizsgálás magában foglalja.

De mikor van szükség terheléses EKG-ra?

A nyugalmi EKG eredményei alapján a szív falvastagságára csak következtetni lehet, a billentyűk, nagy erek működésére szinte semmilyen támpontot nem ad. Ugyancsak nem lehet kimutatni a nyugalmi EKG-val a terhelést követő levezetési szakban fellépő ingerületvezetési zavarokat, és persze vannak olyan betegségek is, amelyeknek az EKG-n kimutatható jelei csak terhelésre jelentkeznek. Ezért előfordulhat, hogy fizikai terhelés közben kell, hogy felvegyék az EKG-görbét. Milyen esetekben szükséges tehát a terheléses EKG?

• Ha a szűrés során nagyobb szív-érrendszeri kockázatot fedezett fel a kardiológus.
• Ha szükséges a szív és a keringési rendszer terhelhetőségének felmérése.
• Ha felmerült a szív koszorús ereinek esetleges szűkületéből adódó vérellátási zavar gyanúja.
• Ha fel kell mérni az esetleg már kialakult károsodások mértékét.
• Ha a kardiológus szeretné megfigyelni a szívfrekvencia és a vérnyomás változását terhelés alatt.
• Ha az orvos szeretné látni, mennyire hatékony az alkalmazott terápia.  
• Ha szükséges a ritmuszavar provokálása a terhelés során.

Mindezeken túl a vizsgálat a nem kardiológiai jellegű műtétek kockázatbecslésére is alkalmas.

Nincs ok szorongásra a terheléses EKG előtt

A terheléses EKG vizsgálat előtt a páciens kényelmes ruhába, cipőbe öltözik, és még előzetesen tájékoztatja a kardiológust a szedett gyógyszerekről. Ezekről ugyanis el kell dönteni, hogy bevegye-e őket a vizsgálat előtt vagy sem. Ugyanígy előzetesen dönt arról az orvos, hogy milyen terhelésnek teheti ki az adott pácienst, amit az alkalmazott kerékpár ellenállásának növelésével vagy a futópad sebességének, illetve dőlésszögének emelésével érhet el.
- Éppen ez a terhelés az, ami miatt néhányan, főként, akik tünetekkel vagy ismert szív-érrendszeri betegséggel élnek, esetleg idősebbek, tartanak a vizsgálattól. Attól szoronganak, hogy nem fogják bírni a fizikai aktivitást, és esetleg rosszul lesznek, „leszédülnek” a kerékpárról, futópadról. Ezt a félelmet mindig komolyan vesszük és igyekszünk minél inkább megnyugtatni a pácienst. Egyrészt biztonságban vannak, mert ha a futópadon történik a terhelés, egy heveder óv az esetleges eleséstől, másrészt csak annyira terheljük a beteget, amennyit biztonságosnak tartunk. Persze, ha éppen a provokáció a cél, el kell érnünk bizonyos határt, de ez sosem lehet túlzott mértékű. Bizonyos kontraindikációk esetén, például komoly szív-érrendszeri betegségnél, súlyosabb szívritmuszavar gyanújánál, stb. nem is végezzük el a terhelést, tehát az, hogy javasoljuk a terheléses EKG-t, eleve azt feltételezi, hogy azt biztonságosan kivitelezhetőnek gondoljuk – hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont kardiológusa. - Miután az elektródákat a mellkasra csatlakoztatjuk, és egy vérnyomásmérőt is a páciensre helyezünk, elindulhat a terhelés, amely során folyamatosan nézzük a szívritmust, vérnyomást, pulzusszámot. A terheléses EKG vizsgálat végén a pácienst addig pihentetjük, amíg pulzusszáma nem normalizálódik. Az eredményekből nagyon sok információhoz jutunk, amelyek egyrészt további, részletes kivizsgálást tehetnek szükségessé, másrészt meghatározzák a kezelés irányát is.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)